Mára, a mobiltelefonok elterjedésének felgyorsulását és a fülkék karbantartási költségeinek növekedését szem előtt tartva, a British Telecom úgy döntött, hogy kivonja a forgalomból ezeket a piros telefonfülkéket. Ezzel egyidőben, a társaság azt az ajánlatot tette a városoknak, hogy megtarthatják a fülkéket a telefonok kiszerelése után is, amennyiben kifizetnek 1 fontot, és előállnak egy ötlettel, hogy miként szeretnék a továbbiakban hasznosítani piros dobozaikat.

Amikor a British Telecom (BT) úgy döntött, hogy megszabadul a már az egész világon ismert telefonfülkéktől, lehetőséget adott a városi tanácsoknak arra, hogy megtarthassák a telefonkészülék nélküli fülkéket. Létrehozták az úgynevezett „Fogadj örökbe egy telefonfülkét”  programot, amelynek keretében arra vártak ötleteket, hogy mit is kezdjenek a már használaton kívüli házikókkal. A BT  több ezer érdekes ötletet kapott.

Például a Somersetben található Westbury-sub-Mendip városa a következő felhasználási megoldással állt elő: a fülkét egy mini könyvtárrá alakítanák, ahonnan a lakosok könyveket, CD-ket és DVD-ket kölcsönözhetnének a nap 24 órájában. Egész egyszerűen egy másik, kölcsönözhető tárgyat hagynak ott az elvittért cserébe. Így a város két legyet üt egy csapásra: megtarthatják szeretett fülkéjüket és egy állandóan változó kínálattal rendelkező könyvtárral is gazdagodnak.
A North Yorkshireben lévő Settle városa úgy gondolta, hogy létrehozza a világ legkisebb művészeti galériáját. Képeslap nagyságú műveket állítottak ki benne, amelyeket egyéni művészek vagy iskolai csoportok készítettek. A galéria kitalálóinak az volt a célja, hogy a lakosok és a turisták képeket hagyjanak a fülkében magukról és látogatásukról, és hogy ezeket a képeket mindenki számára láthatóvá tegyék.

 

 

 


Waterperry lakosai egy másik megközelítést választottak. Az ő fülkéjük a városuk nevezetessége, főleg azért, mert a főutcának nincs neve, így a legtöbb útbaigazítás a városban úgy kezdődik, hogy „ a telefonfülkénél…” A város örökbe fogadta a telefonfülkét, és egy közösségi központtá alakították. Évszaktól függően más szerepet tölt be: ősszel zöldségek és gyümölcsök piacává válik, nyáron versfelolvasásokat tartanak a tövében, télen pedig énekeseknek szolgál tökéletes díszletként.

 

Loppergarthban turistaközpontként működik a leselejtezett telefonfülke. A látogatóknak csak be kell lépniük a dobozba, és máris számtalan térkép és információ tárul eléjük a várossal kapcsolatban.

 

Mielőtt még a BT felajánlotta volna megmentésre a városi tanácsoknak a fülkéket, elkezdték összegyűjteni azokat Anglia minden pontjáról. Néhány példány a szeméttelepen végezte, és megmentőkre várt. Éppen ezért egy Barry Robinson nevű művész megálmodta és elkészítette az úgynevezett „Telefon fa” alkotást. A műremek egy 20 láb magas alapzaton áll, amely kiemelkedik a városka képéből. A közelben lakóknak azonban nem nyerte el a teszését a mű, így lebontásra ítélték.