A vízlábnyom megmutatja, hogy egy adott ember, terület, cég vagy ország közvetlenül (ivóvízként vagy háztartásában), illetve közvetetten, az általa megvásárolt termékeken, szolgáltatásokon keresztül mennyi édesvizet használ fel. A közvetett fogyasztás könnyen megérthető, ha a termelési folyamatok mögé nézünk. Egy pohár narancslé első pillantásra nem több két deciliter folyadéknál. De az ültetvények öntözésére, az üzemekben a tisztításra, a hűtésre és végül a hígításhoz is szükséges víz. Ha mindezt összeadjuk, kiderül: egy pohár narancslé előállítása során 170 liter víz fogy el.

 

Ha három tojásból készült rántottával, egy pohár narancslével és egy csésze tejeskávéval indítottuk a napot, nem ittunk többet három deci folyadéknál, de ha a vízlábnyomot vesszük alapul, máris több mint 1000 liter vizet fogyasztottunk.
Így lehet, hogy a fürdésre, mosásra, mosogatásra jutó közvetlen vízhasználat és a közvetett, termékeken keresztül elfogyasztott vízmennyiség között óriási különbségek vannak.

Egy átlagos német állampolgár közvetlenül csupán 124 liter vizet fogyaszt naponta, 20 literrel kevesebbet, mint húsz éve, de vízlábnyoma a közvetett fogyasztás miatt legalább 5000 liter egy átlagos napon. Németország a lakossági felhasználás tekintetében az iparosodott országok között különösen takarékos államnak számít, vízlábnyomát tekintve mégis sereghajtó, gazdasága ugyanis sokat fogyaszt.

További érdekességeket és megdöbbentő adatokat olvashat a vízfogyasztásról itt.

Clicky