Mindenekelőtt meg kell különböztetnünk téli és nyári vezető komponenseket a levegőminőségben. Télen elsősorban a szálló por (PM10) jelenti a problémát, amelyhez kisebb mennyiségben ugyan, de hozzájárul a kén-dioxid (SO2) és a nitrogén-dioxid (NO2). Ezzel szemben nyáron az ózon (O3) a legfontosabb légszennyező anyag, amelynek koncentrációja olyankor emelkedik meg, amikor magas a közlekedési eredetű nitrogén-dioxid és egyéb ózon prekurzorok kibocsátása, amelyekből a napsütés hatására ózon képződik. Ez a városokban az egyéb légszennyezők hatására ugyan gyorsan lebomlik, de vidéken és a külterületeken, ahol tiszta a levegő, könnyebben koncentrálódik.
„A téli szmog – az időjárás ugyancsak természetes velejárójaként – annak következménye, hogy a magas légnyomású hideg, kicsit nedves légtömegek, ha nem fúj a szél, megrekednek a talaj közelében. Ennek eredményeként a talajszint feletti levegőben a szennyező anyagok felhalmozódnak, és a koncentrációjuk intenzíven emelkedik” – avatott be a részletekbe dr. Vaskövi Éva, az Országos Közegészségügyi Intézet Levegőhigiénés Osztályának vezetője.

Egészségügyi következmények


A légszennyezettség egészségkárosító hatásait nemzetközi eredmények igazolják, amelyek 8–10 év folyamatos humán megfigyeléses adataira épülnek. E vizsgálatok során a napi levegőminőségi adatokat hasonlítják össze a napi halálozási adatokkal. „Amikor nő a légszennyezettség, gyakoribb a szív- és keringési eredetű halálozás, ami bizonyítottan a szennyezés számlájára írható. De a légzőszervi és tüdődaganatos betegségek kialakulásának esélyét is növelik a légszennyezők. Ha a kritikus időszakokban nem tartózkodunk a szabad levegőn, és sok folyadékot iszunk a vér hígítása, átmosása érdekében, azzal már rengeteget tehetünk egészségünkért. Ezzel együtt, aki tartósan szennyezett területen éli le az életét, annak populációs szinten 6–8 hónappal rövidül meg a várható élettartama” – magyarázta a sajnos nyilvánvaló összefüggést dr. Páldy Anna, az ÁNTSZ Országos Környezetegészségügyi Intézet megbízott főigazgató-helyettes főorvosa.
Fázni nem kell, de…
„A gázár emelkedésével és a támogatások megszűnésével egyre többen térnek vissza a hagyományos tüzelőanyagokhoz. A szén, a fa, de főleg a kis hatékonysággal égő háztartási hulladék rengeteg kormot és szén-monoxidot bocsát a levegőbe. És akkor a reneszánszukat élő kandallókat még nem is említettem. Ezek szintén hozzájárulnak a légszennyezettséghez, különösen azokon a napokon, mikor nincs légmozgás, ami tisztítaná a levegőt. Egyes területeken a nagy hidegekben a fűtés szennyezése meghaladja a közlekedését” – egészítette ki a fentieket Bibók Zsuzsanna.
Mindehhez képest üdvözítő a tény, hogy a 90-es években kezdődött ipari szabályozásnak köszönhetően az ipari szennyezőanyag kibocsátása jelentősen csökkent, ezen belül is a – korábban legnagyobb problémát okozó – kén-dioxid-kibocsátásnak már nincs meghatározó szerepe, és ez kimutathatóan javította a levegő minőségét.

Megoldás: a tudatformálás
Mint az a fentiekből kiderült, a légszennyezettség csökkentése elsősorban társadalmi feladat. Az egyre nagyobb problémát jelentő szálló por kibocsátása jelentősen csak közúti jelenlétünk (autóink állapotát figyelembe véve még mindig jobban megérné buszra szállnunk) és fűtési-égetési szokásaink újragondolásával csökkenthető. Örömteli adat mindezek tükrében, hogy a 2008-as szmogriadót – akkor még anyagi szankciók nélkül is – az autósok negyede komolyan vette, és otthon hagyta négykerekűjét. A megoldást tehát ebben az irányban érdemes keresni, de addig is, ha egy kis friss levegőre vágyunk, célozzuk meg a budai hegyeket, a szinte teljesen pormentes Szemlő-hegyi-barlangot, és tiszta levegőn 4-5 óra alatt jól szellőztessük át a tüdőnket. Ezzel jóval többet használunk az egészségünknek, mint ha azon idegeskedünk, hány hónapot „lélegeztünk már el” az életünkből.