Sokan igazi hősként kezdték emlegetni, de Steven Vromman sokkal jobban szereti, ha egyszerűen csak felelősen gondolkodó személyként definiálják. A „Low Impact Man” néven elhíresült belga fiatalember a fejébe vette, hogy – az angol elnevezéshez hűen – a lehető legkevesebb fogyasztással éli mindennapjait, és igyekszik minél alacsonyabb mértékben hozzájárulni a klímaváltozáshoz és a környezetszennyezéshez. Egy év leforgása alatt jelentős változásokat épített be a hétköznapjaiba, amelynek eredményeként gyökeresen átalakult az életmódja: saját bőrén is megtapasztalta, hogy az alacsony fogyasztás egyáltalán nem azt jelenti, hogy lejjebb kellene adni a korábban megszokott életszínvonalunkból.

Nagy lábon élünk!

Elsődleges célja az volt, hogy felhagyjon azzal a pazarló életmóddal, ami napjainkban szinte mindannyiunkat jellemez, illetve hogy számottevően csökkentse ökológiai lábnyomát. Az ökológiai lábnyom területegységekben határozza meg, hogy életmódunk fenntartása mekkora terhet jelent a bolygónkra nézve: a világhálón is hozzáférhető kalkulátorokkal kiszámolhatjuk, hogy mekkora területre van szükség élelmiszer- és energiafogyasztásunk biztosításához, illetve az ezek előállítása során kibocsátott szennyezőanyagok közömbösítéséhez. Egy átlagos etiópiai lakos ökológiai lábnyoma 0,5 hektár, míg az amerikaiaknak 10,3 hektárra van szükségük fejenként. A hazai fogyasztási adatokat figyelembe véve nekünk, magyaroknak 3,1 hektárra becsülhető az ökológiai lábnyomunk. Ijesztő statisztikai adatok szerint már 1987-ben elértük azt az értéket (világviszonylatban fejenként átlagosan 2,2 hektár), amely szerint bolygónk minden négyzetcentiméterét felhasználtuk szükségleteink kielégítésére, vagyis átléptük a Föld teljesítőképességének legfelső határát. Az azóta eltelt 13 évben nemcsak a népesség növekedett jelentősen, hanem a fogyasztási szokásaink is változtak, méghozzá nem jó irányban.



A Low Impact stratégia

Steven – aki környezetvédelmi szaktanácsadóként dolgozik, és elvált apaként havonta két hétig gondoskodik két gyermekéről – 2008. május 1-jén döntött úgy, hogy szavait tettek követik, és bevezet néhány változást bolygónk megmentésének érdekében. Ahogy ő mondja, nem volt szüksége másra ahhoz, hogy 12 hónap leforgása alatt teljes mértékben hátat fordítson a pazarló életnek, mint józan ítélőképességre, új szokások bevezetésére és néhány jól irányzott praktikára. Saját tapasztalatait és útmutatásait megosztja az érdeklődőkkel internetes oldalán is, ahol szakszerű segítséget kaphatnak azok, akik úgy döntenek, hogy a nyomdokaiba lépnének.

A Low Impact Man első zöld reformjait a Brüsszeltől 50 kilométerre fekvő Gent városában található otthonában vezette be: száműzte a vasalót és a mikrohullámú sütőt, de a porszívó és a mosógép továbbra is maradhatott, viszont a korábbinál jóval megfontoltabban használta azokat. A számítógép áramellátását egy generátorból és egy kerékpárból álló szerkezettel – no meg kitartó pedálozással – biztosította, míg az MP3 lejátszóját ugyanerre az elvre építve, hajtókar segítségével töltötte fel. A hagyományos izzókat energiatakarékosra cserélte, a nyílászárókat és a padlót tíz centiméter vastagságú parafaborítással szigetelte, hogy jelentős mértékben csökkentse a fűtésre fordított energiát és ezzel együtt a számlák végösszegét is.

Innovatív módszerének köszönhetően évente mindössze 200 kilowattórányi energiát használ el – normál körülmények között ezt a mennyiséget egy átlagember kevesebb, mint 15 nap alatt elpocsékolja.

A környezetbarát újítások Vromman táplálkozási szokásait is jelentősen megváltoztatták: száműzte étrendjéből a húsokat, a halat és minden olyan élelmiszert, ami az országhatáron kívülről érkezik. Kivételes figyelmet szentel az adagok kialakítására is, hogy semmit se kelljen kidobnia, ami pedig fölöslegesnek bizonyul, azt újrahasznosítja a konyhában, így drasztikusan csökkenthető a háztartásban termelődő szemét mértéke. Ruhatárát használt, de jó minőségű darabokból állítja össze, az egyetlen, amiből újat vásárol, a futócipő: ahhoz hogy sportos szenvedélyének zavartalanul hódolhasson, elengedhetetlennek tartja a szakszerűen kiválasztott lábbelit.  
Jól látszik, hogy a sok kicsi ez esetben is sokra megy: Stevennek elég volt megfontoltabban gondolkodnia és körültekintőbben élnie az átalakuláshoz, nem kellett elhagynia a házát vagy még távolabb költöznie a fővárostól csak azért, hogy „zöldebb” életet kezdjen. Nem kell tehát fenekestül felforgatnunk korábban megszokott életünket, az azonban elengedhetetlen, hogy felelősen gondolkodjunk és felhagyjunk a féktelen pazarlással. Egy kicsit mindannyian Low Impact (Wo)Manné válhatunk, ha elfelejtjük azokat a mondvacsinált kifogásokat, amik hátráltatnak abban, hogy nap mint nap tegyünk valamit a Földért.

A Low Impact Man angol nyelvű weboldala a http://www.lowimpactman.org internetcímen érhető el.

Másképpen élni
A Low Impact Man tengerentúli „kollégája”, Colin Beaven egyenesen „No Impact Man”-nek nevezi magát, és a fenti kérdést szegezi azoknak, akik jelentős mértékben szeretnének hozzájárulni a bolygónkat fenyegető folyamatok késleltetéséhez, netán megállításához. Ő maga már több mint egy éve él „csökkentett üzemmódban”, tapasztalatairól pedig könyvet írt, és egy dokumentumfilm is készült róla. Szimpatizánsait arra kéri, hogy legalább hét napig próbálják meg redukálni fogyasztásaikat, majd élményeiket és benyomásaikat osszák meg vele és az érdeklődőkkel az internetes oldalán. Hogy ez mit is jelent pontosan?


Colin azt ajánlja, hogy minimum hét napig ne használjuk az autónkat, ne kapcsoljunk be otthonunkban semmilyen elektromos berendezést, nélkülözzük a papírból vagy műanyagból készült tányérokat, poharakat és evőeszközöket. Kimondottan jó mulatságnak tartja, ha esténként gyertyafény mellett fogyasztjuk el a vacsoránkat, közben pedig egymással beszélgetünk, és nem a tévé, a rádió vagy a CD-lejátszó szolgáltatja a háttérzajt. A bevásárlás során ne kerüljön kosarunkba félkész, elősütött vagy mélyhűtött élelmiszer, és ne vegyünk olyan árucikkeket sem, amelyek 100 kilométernél többet utaztak azért, hogy az áruházba kerüljenek. Ahol csak tehetjük, lift helyett használjuk a lépcsőt, energiát spórolva a Földnek, és néhány fölösleges kalóriát elégetve a szervezetünknek.


A legtöbben – különösen a városlakók – erre azt mondják, hogy képtelenség így élni, pedig ha valaki, hát a No Impact Man és családja tudja, milyenek a nyüzsgő hétköznapok, ugyanis New Yorkban élnek, mégis több mint egy éve odafigyelnek fogyasztási szokásaikra. Colin rendszeresen szervez No Impact hetet, amihez a világ bármely részéről csatlakozni lehet egy gyors regisztrációt követően. Ugyanitt elérhető az az interaktív összeállítás, ami napról napra rögzíti a No Impact hét tennivalóit, és végigkísér a próbatétel során, akárcsak egy jól képzett személyi tréner. Megnézhetjük a korábbi résztvevők videós naplóit is, hasznos tanácsokat és motiváló gondolatokat olvasva az egyhetes kalandhoz, amelynek során garantáltan pénzt spórolunk, veszítünk a súlyunkból, több szabadidőhöz jutunk, egészségesebben és boldogabban élünk.


Colin és a „visszaeső” No Impact hetet tartók legfőbb célja az, hogy megmutassák: túlzott erőfeszítések és szélsőséges lépések nélkül is drasztikusan csökkenthetjük fogyasztásunkat, háttérbe szorítva azokat a fölösleges szokásainkat, amelyekről egy hete még azt gondoltuk, képtelenek lennénk lemondani róluk. A számítások szerint egy négytagú család naponta 6 kilogramm szemetet termel (vagyis évente több mint 2 tonnányit!), 550 liter vizet fogyaszt el (ebből 240 litert felmelegítve) és 10-15 kilowattórányi energiát használ fel. A „pazarlási rekordot” az egyfős háztartások tartják, ahol rengeteg élelmiszer kerül a szemétbe: 60 százalékkal több, mint egy átlagos család esetében.

Azzal, hogy mérsékeljük fogyasztásunkat, újra felfedezhetjük a természet közelibb élet elfeledett örömforrásait, kiszabadulhatunk a lustaság és a túlzott jóllét fogságából. Ha pedig szembesülünk a mindössze hét napja tartó új életünk eredményeivel, beláthatjuk, hogy hosszú távon mindenképpen megéri felelősségteljesen gondolkodni, és megváltoztatni észrevétlenül rögzült rossz szokásainkat. A No Impact Mannek és családjának csak jó dolgokat hoztak a zöld reformok: „Egy éve kihúztunk minden elektromos berendezést a konnektorból, nem termelünk újrahasznosíthatatlan hulladékot, kizárólag gyalog vagy kerékpárral közlekedünk, és a régiónkban fellelhető élelmiszereken kívül nem vásárolunk semmit. Tizenkét hónap elteltével minket is meglepett, hogy újdonsült életmódunkkal nemcsak a környezetünkért tettünk, hanem egészségesebbé, boldogabbá és gazdagabbá váltunk, mint azt bármikor hittük volna!”