Az Unesco által 1996-ban a világörökség részévé választott kelet-szibériai Bajkál-tóban található a Föld édesvíz készletének mintegy ötöde, emellett élővilágát tekintve az egyik legváltozatosabb terület a bolygón. A korábbi kutatások során úgynevezett gázhidrátokat találtak a tóban, amelyek közelebbi felderítésére most két mélyvízi tengeralattjárót vetettek be, hogy feltérképezzék az energiahordozók elhelyezkedését, s felvázolják, hogy milyen lehetőségek vannak ezek esetleges kiaknázására.

A két, húsztonnás Mir nevű tengeralattjáró júliustól szeptemberig járja a mélységet. Az egyenként háromfős személyzettel ellátott járművek közel 60 merülést hajtanak végre, amelyek akár több órán át tarthatnak. Bár „csak” másfél kilométerre merülnek le, a tengeralattjárók akár hat kilométeres mélységet is kibírnak, erre ezen kívül csak a francia Nautile és a japán Shinkhai modellek képesek.

A Mir-2-t felkészítik a merülésre

A Mir-2-t felkészítik a merülésre

FOTÓ: AFP

Az expedíció során együtt dolgozhatnak Oroszország legnevesebb oceanográfusai, biológusai, geológusai és egyéb vezető tudósai, illetve, a BBC szerint nem kizárt, hogy az amerikai filmes James Cameron is csatlakozik a csapathoz, aki 1997-ben már használta a Mir tengeralattjárókat a Titanic című film forgatása során.

A gázhidrátok vízalapú kristályos formációk, amelyek nagy mennyiségben tartalmaznak lekötött gázokat, például metánt, etánt, szén-dioxidot és némi nitrogént. A gázokat a vízmolekulák fogják közre, s nem engedik elszökni azokat. Az ilyen hidrátok jellemzően a sarkvidéki permafrosztban, illetve az óceánok mélyén jönnek létre. A tudósok szerint a Bajkál-tóban a mélység, illetve a fenék közelében tapasztalható alacsony hőmérséklet segítette elő a kristályok kialakulását.

A kutatók szerint az efféle energiahordozók jóval nagyobb mennyiségben kötik meg az értékes gázokat, mint amennyit a természetes forrásokban lehet találni. Ennek ellenére még számos vizsgálatra lesz szükség, ugyanis egyelőre nem tudják, hogyan lehet a leghatékonyabban kitermelni a természeti kincseket ezekből az igen labilis kristályokból. A gázhidrátok fajsúlya kisebb mint a víz, ezért, ha kiszabadulnak, felemelkednek a felszínre, ahol a nyomás csökkenése miatt alkotóelemeikre bomlanak szét, a víz kioldódik, a gázok pedig elillannak a levegőbe.

„A Bajkál ideális laboratórium a tudományos elméletek vizsgálatára, illetve a gázhidrátok viselkedésének tanulmányozására” – magyarázta a BBC-nek Alexander Jegorov, az orosz Óceántudományi Intézet munkatársa. „Ezt a tudást később az óceánokban kamatoztathatjuk, ugyanis a jövőben fontos energiaforrás lehet a hidrátok bányászata. Remélem a Bajkál-tóból senkinek sem jut majd eszébe kibányászni az ottani készletet.”

A szakember szerint az óceánok esetében rendkívül nehéz feladat lenne a lehetőségek tanulmányozása, azonban a Bajkál-tóban közvetlenül a fenéken hevernek a hidrátok, így nincs szükség bonyolult fúrásokra, hogy hozzáférjenek a készlethez.

„Felfedeztük a gázhidrát-buborékok viselkedésének egy igen érdekes jelenségét” – magyarázta Jegorov. „Amikor kiszabadulnak a tófenék talajából, homokszemhez hasonló alakzatot vesznek fel. Ebből következtethetünk kialakulásuk körülményeire, illetve ebből tudunk becsléseket végezni, hogy milyen hatékonysággal alkalmazhatóak energiaforrásként.”

A gázhidrát-mezők mellett a Mir mérései arra is utalnak, hogy a Bajkál-tóban számos olajlerakat is található. A kutatók szerint évente mintegy négy tonna nyersolaj szivárog a tóba a kőzetlemez repedésein keresztül. Dr. Jegorov azonban sietett hangsúlyozni, hogy ez nem befolyásolja a víz minőségét, mivel a tóban olyan mikroorganizmusok élnek, amelyek lebontják az olajat.

Ennek ellentmondani látszik a BBC orosz munkatársa, Katja Moszkvics által készített riport, mely szerint a Bajkál-tó esetében felmerült annak lehetősége, hogy levegyék az UNESCO világörökség listájáról, egy papírüzem ugyanis évtizedek óta szennyezi a tó vizét. Az ENSZ Világörökség Bizottsága jelenleg Brazíliában tárgyal a szennyezés lehetséges következményeiről.

A nyersanyagok kitermelésével kapcsolatban is ellentmondó információk láttak napvilágot. Bár Jegorov szerint egyelőre nincs szó arról, hogy a Bajkál-tóban megindulna a nyersanyagok kitermelése, a Gazprom érdekeltségébe tartozó VNIIGAZ kutatóintézet képviselői az egyik Mir tengeralattjáró segítségével zászlót tűztek ki egy olyan területre, amely igen gazdag gázhidrátokban. A járművek megvizsgálták a talaj viselkedését is a mélyvízi környezetben, amely a szakértők szerint egy lehetséges vízalatti gázvezeték telepítésének készítheti elő a terepet.

Tamara Zemszkaja az irkutszki Limnológiai intézet mikrobiológusa is úgy nyilatkozott, hogy a gázvezeték nem károsítja a tó törékeny élővilágát, amely több mint 1700 állat- és növényfajt tartalmaz, ezek kétharmada a világon csak itt található meg. Köztük van a golomjanka nevű hal, amelynek teste áttetsző, tömegének egyharmadát pedig olaj teszi ki. Ez a különleges állat egyszerűen „elolvad”, ha partravetik a hullámok, csak csontváza és némi olaj marad a helyén. A golomjankának egyetlen természetes ragadozója van, a nerpák, amelyek a világ egyetlen ismert, bennszülött édesvízi fókafaját képviselik.

„Jelenleg a Balti-tengerben épül egy gázvezeték, és ha minden rendben megy, egy hasonlót építhetnek a Bajkál-tóba is, anélkül, hogy veszélyeztetnék az ökoszisztémát” – magyarázta a szakember. „Egy olajvezeték elfogadhatatlan lenne, de egy gázvezeték nem okozhatna problémát.”

Zemszkaja egy 2006-os esetre célzott, amikor Vlagyimir Putyin akkori elnök utasításba adta, hogy egy, a Bajkál-tavon keresztülfutó olajvezeték terveit változtassák meg. A tó elkerüléséért kampányoló irkutszki Marina Rikhanova ökológust a Goldman Environmental díjjal tüntették ki a tó megmentéséért.