„A párom édesapja nagy állatrajongó, ő hozta ide az első jószágokat” - mondja Donnert Márk. – „Később, mivel más elfoglaltságai akadtak, nem tudott foglalkozni velük, ezért átvettük tőle a gondozói feladatokat. Ez állandó kötöttséget jelent, mi már hat éve csináljuk. Nem nagy a terület, de azért sok munkát ad.”

Megnézzük ezután az intézménnyé növekedett állatseregletet, közben megtudjuk, hogy valaha tehenészeti telep volt a helyén. Most már hazai és egzotikus, házi- és vadonélő állatok sokasága lakja a jó hektárnyi terület ketreceit és karámjait. Azért nem maradhat el innen a vidámparkszerű szórakozási lehetőség meg a rendezvények szervezésére alkalmas épületrész sem: az állatkert nem tartaná el önmagát.

A kis hüllőházban nagyon meleg van, mivel a leguánok legalább harminc Celsius-fokot igényelnek. Itt lakik az apró selyem majom is, meg a terráriumokban több kígyófaj. Következnek a kifutók, az elsőben dél-amerikai nagy mara, mellette igazi különlegesség, a Nílus deltájában és Ázsia déli részén honos mocsári hiúz él. Azután egy érdekes páros következik: mosómedve és borz osztozik a kifutón.

„Baba!” - hívja házigazdánk a borzot, mire a csíkos fejű, nagy menyétféle egy kis szimatolás után előkászálódik vackáról, és már kocog is a tulajdonoshoz a remélt simogatásért. – „Ritka az ilyen szelíd, barátságos borz, általában mogorva állatok. Itt az amerikai mosómedvével együtt él, ami azért is jó, mert két hasonló színezetű, de egymásra még csak nem is hasonlító állatot együtt láthatják a gyerekek.”

Egy kifutóval odébb az amerikai bűzös borz lakik, azután madárház következik, majd a nyulak simogatója. „Bérnyúl is vihető ám tőlünk” - neveti el magát vendéglátónk. – „Húsvétkor, ha valaki nem akarja vállalni az állattartás felelősségét, pár napra kölcsönözhet tőlünk tapsifülest.”

A nyulak ketrecén túl a karantén épül. „Három hónapra el kell zárni az újonnan érkező lakókat a többiektől, közben állatorvos figyeli őket, hogy nincs-e valamilyen betegségük. A karantén mellett még járdákat akarunk építeni, meg van egy kis területünk a szomszédban, ahol most lucernát termelünk. Azon a helyen egy Afrika-karámot szeretnénk kialakítani zebrákkal, antilopokkal. Csak természetes anyagokat használunk fel, a vasat, a betont mellőzve, amennyire csak lehet. Ehhez az elvhez igazodik az egész állatkert kialakítása.”

A nagy testű állatok kifutójában magyar szürkemarha és bivaly él, szomszédjukban kétpúpú teve kérődzik. A dél-amerikai láma, amely szintén teveféle, a csikójával járkál körülötte. „Nehezen ellett meg, két órát virrasztottam vele, mire világra jött” - jegyzi meg Donnert Márk. – „A cirkusznál az édesapámtól lestem el, amit az állatok gondozásáról tudni kell. Nem tanultam ezt az iskolapadban, de belejön az ember abba, amit csinál.”

A dzsungel könyvéből ismert nilgau antilop álldogál a következő kifutóban, azután a hazai nagyvadfajokat vaddisznók és gímszarvasok képviselik. Kifutójuk mélyebb részeit sár borítja. „Kaptam már olyan bírálatot a látogatóktól, hogy nem megfelelően tartjuk az állatokat, mert sáros a kifutó. A vaddisznónak, a gímszarvasnak azonban szüksége van dagonyára, így védekezik az élősködők ellen. Nagy melegben meg hűtik is magukat a sárfürdővel.”

Az állatkertben juhok, kecskék, pónilovak is élnek - a gyerekek felügyelet mellett a lovaglást is kipróbálhatják. Nem sokkal odébb az oroszlánok kifutójához érünk, ahol a járda kanyarodása után a meglepetés erejével éri az embert, hogy Zimba, a másfél éves hím oroszlán karnyújtásnyira áll tőle. Baj persze nem történhet, a rács előtt biztonságos távolságra védőkorlát is óvja a látogatót. Zimba már most hatalmas, de bizony még éppen csak serken a sörénye, mint afféle kamasz oroszlánnak. „Sokkal nagyobb lesz, még vagy ötven kiló megy rá” - magyarázza a tulajdonos. – „Kedves, barátságos oroszlán, lehet vele játszani is, de egyre inkább meg kell adni neki a tiszteletet. Amíg kicsi volt, szabadon járt az állatkert területén, eljött velem a zöldségeshez is, de hát ennek már vége. Két nőstény él mellette, Elza és Lim, ők sokkal inkább távolságtartók.

„Miből lehet fenntartani egy ilyen állatkertet?” - kérdez vissza az érdeklődésre. – „Nagy támogatóink nincsenek, inkább sok kicsi segítséget kapunk. A zöldséget, a gyümölcsöt kereskedő barátaink szállítják ide, mielőtt fogyasztásra alkalmatlanná válna. A nagy növényevők évente négy-ötezer bála takarmányt is fogyasztanak, ennek egy részét megtermeljük. Az oroszlánok átlagos napi fejadagja négy-öt csirke, emellett vörös húst is kell adni nekik, meg néha halat. Olyankor, amikor már túlságosan jó húsban vannak, egy kis fogyókúra következik. Vendégeink egy része környékbeli, ők visszajárnak, de persze érkeznek látogatók mindenhonnan. Színfoltot jelentünk egy gyöngyösi vagy egy mátrai kirándulás mellett.”

Megnézzük az állatkert fogadóépületét belülről is. Vadásztrófeák és -eszközök valóságos kiállítása látható az egyik teremben. „Gyerekeknek rendezünk itt születésnapi bulikat. Olyankor tartok egy kis bohócműsort, megnézhetik az állatkertet, használhatják a körhintát. Egy hátsó terasz is tartozik az épülethez, ott vadászok számára szoktunk grillpartit rendezni, amikor jó az idő. Nagyon élvezik ám a helyszínt, mert éppen az oroszlánok kifutója mögött van a terasz. Úgy vacsorázhatnak, üldögélhetnek egy pohár itallal a kezükben, hogy közben igazi nagymacskák járnak alig pár lépésnyire tőlük. Ennek a terasznak különleges a hangulata. Különleges, mint az egész intézményé: állatkert emberi léptékkel, mint a gyermekkori álmokban...